A készülékház 152,8 x 72 x 8,5 milliméter, a Pixel 9 viszont egy grammal könnyebb (198 vs. 199 gramm). Mégis az van, hogy a Pixel 9 Pro karcsúbbnak tűnik, erre wildsino kaszinó alkalmazás rásegíthet a fényesre csiszolt alumínium keret a matt helyett, de inkább az, hogy a 6,3 hüvelykes kijelző körüli kijelzőszegély keskenyebb minden oldalon 1-1 milliméterrel. Így míg a Pixel 9 megjelenítőjét téglalapként vizsgálva az oldalak hossza 64 és 145 milliméter, addig a Pixel 9 Pro esetén ezek az értékek 66 x 147 milliméteresek. Az Android 15-re épülő One UI 7-es rendszerre bootol a telefon a dobozból kivéve, a Samsung pedig azt ígéri, hogy hét évig (2032-ig) fog szoftverfrissítéseket és biztonsági javításokat küldeni a telefonra.
A multimédiás hangszóró hangereje és tisztasága is hagy kivetnivalót maga után, de arra a célra még megfelel, hogy kihangosítva telefonáljunk vagy egy pár perces videót / szöveget meghallgassunk rajta. A telefon alján USB 2-es Type-C csatlakozót találunk (OTG), ezen keresztül lehet akár 45 wattal tölteni a telefont (PD, PPS), a csatlakozó mellett van a két nanoSIM befogadására képes tálca. A beépített tárhely microSD-vel nem bővíthető, van viszont eSIM programozására lehetőség. Egyszerre két SIM lehet aktív, de több kártyát képes tárolni az eszköz, a második fizikai kártya helyett kapcsolható be az eSIM-es vonal a rendszer beállításai között a SIM-kezelőben. Ez jól jöhet olyannak, aki rendszeresen utazik olyan országba, ahol nincs EU-s roaming. Szintetikus teljesítménytesztjeinken és mindennapi használatban nem tudtunk olyan feladatot a Galaxy S25-re dobni, amivel megakasztottuk volna.
A 6,67”-es képernyő 120 Hz-es képfrissítést, 10 bites színmélységet, több szemkímélő módot, valamint jó kalibrációt kínál. A kommunikált 4500 nites fénysűrűségnek mondjuk csak a negyedét sikerült kimérnünk apró tesztnégyzetünk felett, és akad fényesebb panel odakint a gyakorlatban, mégis jól látható napfény alatt minden tartalom. Az OLED kijelzőn kirobbanóak a színek, remek a HDR effekt, viszont amint máshol nézzük a fotóinkat, feltűnhet, hogy helyenként túlzásba viszi a dolgot a gyári folyamat és vagy túlságosan sötétek lesznek a sötét részletek, vagy jóval világosabb lesz a kép a valóságosnál. Az Apple évek óta egyre agresszívebben kezeli a dinamikatartományt a képalkotási folyamatában, és elért egy olyan szintre az egész, amikor már a realitás rovására megy. Ez főleg akkor tűnik fel, ha embereket fotózunk, a bőrtónusok természetellenesen világosak, helyenként pedig túlsimítottak lesznek.
A vonatos képnél folyamatosan az információs táblára akart a rendszer fókuszálni, illetve azt is észrevettem, hogy hajlamos kicsit túlfényesíteni a telefon azokban az esetekben az esti képeket, amikor nem mi adjuk meg, hogy mire menjen a fókusz. A kétszeres digitális nagyítás pedig vállalható minőséget ad nappali és esti fotókhoz is, kicsit furcsa, hogy nincs külön gomb a szoftverben, ami egyből 2x-re ugrana, helyette egy csúszkán kell kézzel behúzni az igényelt nagyítást. Ha nem közeli témákat fotózunk az ultraszélessel, akkor sem kell lemondanunk a vállalható minőségről, itt viszont már akadnak dolgok, amibe bele lehet kötni. Egyrészt a képek széle felé haladással egyenesen arányosan romlik az élesség, nem ritkák az elkészült fotók szélein a homályos részek, melyek főleg gyenge fényviszonyok mellett készült képeknél szembetűnők, lásd például az utca oldalán a fák kvázi kivehetetlen formáit az esti fotón. De a képzaj és az összemosódott részletek feltűnnek a nappali képek széleien is, a vonalélesség helyenként esetleges, amit az algoritmus túlélesítéssel próbál kompenzálni, a dinamika pedig viszonylag szűk.
-s csúcsmonitor az ASUS ProArt portfóliójában
A vékony keret csapott éleket kapott, jobb oldalán bekapcsoló és hangerőszabályzó gombok, bal oldalon csak antennakivezetések vannak. Felül egy mikrofon és egy Dolby Atmos felirat, alul pedig nanoSIM-tálca, 2.0-s USB Type-C csatlakozó és egy médiahangszóró, melyet kiegészít a sztereó hangzáshoz a kávában elrejtett beszédhangszóró. Mindössze egy nanoSIM-et fogad a telefon, mellé viszont adott a programozható eSIM használatának lehetősége, így egyszerre két kártyával is megy a mobil. Az kicsit szomorú, hogy a microSD bővíthetőség elmaradt, de az európai modellek színtől függetlenül 8/256 GB-os kiszerelésben jönnek, ebből pedig első bekapcsolás után 14 GB-ot foglal el a rendszer. A kamerarendszerben változás, hogy a Sony érzékelőt az OmniVision és a Xiaomi közös fejlesztésű Light Fusion 800-a váltja a főkamerában. Elődjéhez hasonló méretű 1/1,55”-es érzékelő 50 MP felbontással, f/1,7-es blendével és optikailag stabilizált lencsékkel.
Ugyanazt a hűtőrendszert, és ugyanúgy LPDDR5x memóriát, UFS 4.1-es tárolót kap ez is, mint a Pro testvére. Megegyezik a kijelző is, egyetlen különbség a 15T Próval szemben, hogy 144 Hz helyett csak 120 Hz-es a maximális képfrissítés. De a HDR, Dolby Vision, és a sztereó hangszórókkal a Dolby Atmos támogatást is kipipálja a sima 15T is. A kijelzőbe integrálva van ujjlenyomat-leolvasó, ez sajnos optikai szenzor és elhelyezése kicsit alacsonyan van, de a 32 MP-es előlapi kamera képes 2D-s arcazonosításra gyors sebességgel.
Lefagyhat a Galaxy A56, így lehet feléleszteni
Az USB-A végű Type-C kábel maradt, és ha van Xiaomi gyorstöltőnk, akkor arról 45 wattal lehet tölteni a mobilt. Ez kapásból egy kis előrelépés a tavalyi 33 wattos töltéshez képest, és tesztünk alapján PD 3-as és PD 3.1-es töltőkről is fixen megvan a 40 watt felvétele a telefonnak. A dobozban van még egy SIM-tálcát nyitó tű, a tálcára két nanoSIM is ráfér, de opció az egyik nanoSIM-et microSD-re cserélni.
MediaTek Dimensity 9400+ platformra épül a Pro modell, LPDDR5x típusú operatív memóriát és UFS 4.1-es tárhelyet szerelt mellé a telefonba a Xiaomi. A telefonon már HyperOS 3-as felhasználói felülettel fut Android 16, a hatékony működésért pedig egy újratervezett passzív hűtőrendszer felel, ennek teljesítményéről majd tesztünkben beszámolunk. A készülék négyzetesebb formát kapott elődjénél, az előlapot beteríti a 6,83”-es BOE által gyártott OLED kijelző. A megjelenítő felbontása 1280 x 2772 pixel, és a Xiaomi szerint 3200 nites fénysűrűség kipréselésére képes. Adott a HDR10+, a Dolby Vision, és a Dolby Atmos támogatása is, természetesen megvannak a sztereó hangszórók is a megfelelő élményhez. Ez 12-bites színmélységet, HDR10+ és Dolby Vision támogatást biztosít 1220 x 2712 pixeles felbontáson (446 ppi), akár 144 Hz-es frissítéssel.
Xiaomi 14T – nem baj, hogy nem Pro
Bár nem sok szó esett róla a bemutatón, a Galaxy S25 továbbra is tartalmazza a DeX funkciót. Az USB-C csatlakozó a telefon alján egyben DisplayPort 1.2 is, így külső monitorra csatlakoztatva nagy képernyőn használhatják a telefont asztali módot szimulálva. A PC-s DeX támogatás viszont megszűnt, helyette a Microsoft fejlesztette Link to Windows használatát ajánlja a Samsung. A nappali videóminőség remek, az esti felvételekbe ha nagyon bele akarunk kötni, akkor a lencséken visszacsillanó fényeket említhetjük meg, mint negatívumot, ezzel a 14-es széria megjelenése óta nem igazán tud mit kezdeni az Apple. A Pro modellekből viszont leért az alapmodellekbe az Audiómix funkció, amivel utólag alakíthatunk a videóink hanganyagán, például ha van beszélőnk, akkor az ő hangját kiemelve és a háttérzajt elhalkítva. Bal oldalon található a nanoSIM-es tálca, amit tűvel lehet nyitni, felette hangerőszabályzó gombból kettő és az új akciógomb.
Ezt a tavalyi 15 Pro modellekben ismerhettük meg, ugyanúgy működik az alapmodellben, a némítás helyett más funkciókat is hozzárendelhetünk. A csomagolás viszont egységes, a dobozban maradt a fali adapter, az USB-A végű Type-C töltőkábel és a védőtok, esetünkben a töltő 33 wattos, a tok pedig sötétszürke. Ezen két nanoSIM vagy egy nanoSIM és egy microSD kártya fér el a készülék bal oldalán. A Galéria szerkesztője immáron képes árnyékokat is eltávolítani vagy generálni a képeken (lásd fentebb). Szintén új az audioradír, amivel hangfájlokból vagy videókból lehet közvetlenül az eszközön elcsendesíteni vagy teljesen eltüntetni a háttérzajokat.